Budavári Nagyboldogasszony-templom, Mátyás-, Koronázó-, budavári Mária-templom: 1. Története. Első okl. említése 1247-ből való. Egyes föltételezések szerint a tatárdúlás (1241-42) előtt volt már település, kir. birtokközpont a Várhegyen (akkori nevén Újhegy), s annak kir. kőkápolnája helyébe építették. Mások szerint 1250 u. épült a tatároktól földúlt Pestről a Várhegyre települt németek plébtp-aként. A m. lakosoké a →Budavári Szent Mária Magdolna plébánia volt. - 1269: „újonnan építettnek” mondják az akkor háromhajós, álkereszthajós, „budavári Mária-egyház”-nak nev. →bazilikát, mely a klasszikus gótika tp-építészetének legkorábbi és legteljesebb hazai alkotása. IV. Béla korának valamennyi lényeges művészi törekvését tükrözi. Legkorábbi hiteles ábrázolása Schedel Világkrónikájában (1493). A tp-ot temető vette körül, melynek D-i felében álltak a László kir-ról és a Mária mennybemeneteléről nev. kpnák. - A Ny-i homlokzatot már akkor kéttornyosra tervezték, az épület belső terét lefedő bordás keresztboltozatok levéldíszes oszlop- ill. pillérfőkre támaszkodtak. A részletek a sztélyben és az álkereszthajóban egy korábbi, az 1250/60-as években, és egy későbbi, a hosszházban az 1260/70-es években dolgozó kőfaragóműhely működését bizonyítják. A szerkezet és a részletformák az É-fr. gótika és a burgundi késő román stílus hatását tükrözik. - 1309-ben a tp. oltára előtt koronázták meg Anjou Károly Róbertet. 1370 k. készült a DNy-i kapu, Mária halálának D-ném. hatásokat mutató domborművével. 1384: leomlott a tp. D-i tornya. A 15. sz. elejére gyökeres átalakítással megszületett csarnoktp. szerkezete és részletei a bécsi ill. prágai igazodások mellett egykorú hazai építkezésekkel mutatnak rokonságot (Garamszentbenedek). 1430 k. készült a prágai →Parler építőműhely hatását tükröző Mindenszentek-kpna. 1460 k., Mátyás uralkodása alatt épült a D-i mellékszentély mellé a vsz. kir. oratórium, 1470 k. állították helyre a D-i tornyot, melyet a toronytestre helyezett évszámos országcímer tanúsít, szívpajzsban a hollós címerrel (innen a Mátyás-tp. név). - 1424: Zsigmond kir. e tp-ban fogadta a bizánci cs-t. Itt helyezték el a hadjáratok győzelmi jelvényeit. Mátyás mindkét esküvőjét itt tartotta. - 1526: Pozsonyba menekítették a tp. kincseit. 1541: Buda elfoglalása után a kk. berendezés megsemmisült, a tp-ot Nagy- v. Ómecset néven török imaházzá alakították. 1686 u. a ferenceseké, majd a jezsuitáké lett, akik 2 új barokk épületük, a koll. és a papnevelde közé szorították. Az 1723-as tűzvész után a tp. új barokk berendezést kapott. 1778: a városi tanács kegyurasága alá került. 1780: készült a főszentély alatti kripta. A Pozsonyból 1712: visszahozott egyh. kincseket 1785: elárverezték. A 18. sz: a főoltáron kívül 19 oltárról van adat. - A 19. sz. 2. felétől kezdve a tp. ismét az országos jelentőségű események színtere. 1862: helyezték el benne III. Béla és Châtillon Anna tetemét. 1867. VI. 8: a ~ban koronázták meg Ferenc Józsefet és Erzsébet kirnét, s ekkor hangzott el először Liszt F. Koronázási miséje. - Mai szerkezetét és formáit a ~ 1874-1896: kapta. Schulek Frigyes az eredeti állapot visszaállítására törekedett: lebontatta az összes barokk toldást és berendezést (a kripta kivételével), az eredeti 15. sz. eleji gótikus mellékszentélyek helyébe az alaprajzi nyomok fölhasználásával a korábbi, egyenes záródású mellékszentélyeket építette vissza, lebontotta a boltozatokat, a torony nyolcszögű szintjeit és újraépítette a körítőfalak nagy részét. A le nem bontott részeket gyökeresen megújította, az eredeti maradványokat (oszlop- és pillérfőket, bordákat, gyámokat, kapukat stb.) gondosan fölmérte, és megfelelő helyre többnyire pontos másolatukat tette. Ahol nem talált támpontot, v. a visszaszállítást szükségtelennek érezte, oda új, „stílszerű” részeket iktatott be. Így került az újonnan fölépített D-i toronyra a mai kősisak, az É-ira a késő román formákat utánzó magasítás a 4 fiatornyos sisakkal, a 2 torony közé az áttört oromzat, a Mária-kapu elé az előcsarnok stb. 1898: III. Béla és Anna kirné maradványait a sekrestyétől Ny-ra levő kpnában helyezték el. -  A Schulek által helyreállított tp. alaprajza és fölépítése lényegileg hiteles. Nagyjából a 13. sz. állapotot tükrözi a Ny-i homlokzat alsó 2 szintje, a főszentély a mellékszentélyekkel és az álkereszthajó. A csarnokhajó a 14-15. sz. fordulóján történt átalakítást, a D-i torony 3 nyolcszögű szintje Mátyás építkezését érzékelteti. Állagukban csupán az eredeti alapfalakra épült főfalak és a hajópillérek magva, részben a Mária-kapu és a hozzá csatlakozó K-i toronyfal néhány kősora, s a Ny-i kapu csekély hányada kk. - A bútorzat, a fal- és üvegfestés Schulek tervei alapján készült. Ez utóbbiak Kratzmann Ede, az alakos festmények Lotz Károly és Székely Bertalan alkotásai. A szobrászati feladatokat a debreceni Mikula Ferenc oldotta meg. - A II. vh-ban a ~ súlyosan megsérült. 1954-64: megtörtént a külső, 1964-70: a belső helyreállítás Borsos László és Zádor Mihály vezetésével. -

2. ~ leírása. A ~ ma háromhajós, álkereszthajós csarnoktemplom, kéttornyos Ny-i homlokzattal, a tizennégyszög felével záródó főszentéllyel, egyenes záródású mellékszentélypárral. A Ny-i homlokzaton erőteljes hármas, függőleges tagolás érvényesül. A középtengely határozott kiemelése ellenére az igazi hangsúlyt az ötszintes, erkélyes, kősisakkal ellátott D-i torony adja. A 2 torony által közrefogott középrész vízszintes irányban is 3 jól szétválasztható egységre oszlik. A földszinten a középen nyíló, enyhén csúcsíves, mély kapuzat uralkodik, 4 pár oszlopkötegből kialakított bélletét szőlőlevelek és fűrészes szélű levélsorok ékesítik. Az É-i legbelső és a D-i, belülről számított 2. oszlopköteg fejezetei még részben 13. századiak. A szemöldökgyámos nyílás fölötti oromzatban Lantay Lajos 19. sz. végi, pirogránitból készült trónoló Madonnájának azonos anyagú másolata látható. A főbejárat fölötti hatalmas körablak karéjos kőrácsát az akkor még meglévő töredékek alapján lehetett rekonstruálni. A lóhereíves főpárkány fölötti 3. szintet a klasszikus gótikát utánzó, áttört csúcsívsorral ékesített, meredek háromszögű oromzat zárja le. - A IV. Béláról elnevezett É-i torony 2 tömör alsó szintjét a Schulek által tervezett meredek, négy fiatornyos sisak koronázza. A homlokzat legjellegzetesebb és legművészibben kialakított része a D-i torony. A 2 alsó, egyszerűen kiképzett szint a 13. sz-i állapotra utal. A nyolcszögbe törő 3 felső szint a lebontott Mátyás-kori torony viszonylag hű másolata. A 4. emelet fölötti erkélyes, áttört tornácú, kúszólevelekkel és vízköpőkkel díszes, karcsú kősisakkal lezárt, csipkeszerű építmény és az eredeti helyen felfutó lépcsőtorony felső kiképzésével Schulek műve. - A fiatornyokkal keretelt, gazdag kőrácsozatú bejárat mögött, az előcsarnok belsejében nyílik az eredetileg ajtószárny nélküli, Nagy Lajos korában készült Mária-kapu: domborművének alsó sorában a 12 ap. között térdel a haldokló Szűz, a felső részen Krisztus angyalok között fogadja Anyja lelkét, körülötte 4 ülő evangélista. A kétnyílású ajtót oszlopkákkal, baldachinos szoborfülkékkel változatosan tagolt béllet díszíti. A kapu a nürnbergi Szt Lőrinc-tp. Ny-i kapuját idézi. - A csarnokhajó D-ről 2 széles, négyosztású, négykaréjos kőrácsozatú ablakon keresztül kapja a fényt. Az ablakok szinte egészen áttörik a kősátorral lezárt támpillérek közeit. Az álkereszthajó D-i szárnyát a falpárkány fölé emelkedő, díszesebb oromzat hangsúlyozza. Ez, valamint a boltszakasz nagyobb mérete jelzi az álkereszthajót, amely - eltérően a tényleges kereszthajótól - nem terjed túl a mellékhajók vonalán, így az alaprajzban a kereszt alak nem érvényesül. Az álkereszthajót emeli ki a DK-i bejárat is: a 6 oszloppáros, leveles, bimbós fejezetű, enyhén csúcsíves kapuzat ívbélletét normann jellegű zegzug- és rombuszsoros díszítés borítja. Az 1250-es évekből való kapu a jáki Szent György-tp. és a bécsi →Stephanskirche Ny-i kapuzatával rokon. - A K-i részen a teljesen újjáépített, egyenesen végződő mellékszentélypár között magasba nyúló főszentély uralkodik. Az eredeti megoldás lényegében hiteles rekonstrukciójának tekinthető az alul félköríves, felül csúcsíves, kettős ablaksor. - Az É-i homlokzat K-i felét az érett gótika stílusában tervezett (Schulek), díszes Szt István-kpna hangsúlyozza, melynek neogótikus belsejét Székely B. Szt István kir. életét ábrázoló falfestményei borítják. Az álkereszthajó É-i szárnyát toldalék hoszabbítja meg, amelynek földszintjén a sekrestye, emeletén a máltai lovagok oratóriuma van. Az É-i előcsarnok mellékhajóba vezető, oszlopos bélletű, ívmezejében gazdag spirális levéldíszű, 13. sz. formákat mutató, enyhén csúcsíves ajtaja ugyancsak rekonstrukció. A kevéssé sérült eredeti orommező a Bpi Tört. Múz-ban látható. - A főhajó 4 boltszakaszát pillérpárok tartják. A karzatpillérek után a szentély felé 3 szabadon álló karcsú pillérpár következik. Magjuk négyzet, melynek sarkaihoz egy-egy vékonyabb háromnegyedoszlop tapad. Az oszlopok késői attikai lábazata lépcsőben szélesedő oszlopszékre támaszkodik. Az oszlopkötegeket félmagasságban övpárkány osztja meg. Alatta az É-i mellékhajó felé bimbós, ill. leveles fejezetsor húzódik. A pillérek felső fejezetsorát 2 plasztikus levélgyűrű alkotja. A keresztboltozatok közepét díszes zárókövek emelik ki. A fő és kereszthajó találkozásának, az ún. négyezetnek a zárókövét nyolcszirmú rózsa, Mária jelképe ékesíti. - A mellékszentélyek csúcsívvel nyílnak az álkereszthajó és a főszentély felé. A főszentély diadalíve voltaképpen beleolvad a főhajó és a főszentély egységes áramlású terébe. A főszentély 2 téglalap alakú keresztboltozatból és nyolcsüveges zárószakaszból áll. A 2 Ny-i boltszakaszt hármas faloszlopköteg választja el egymástól. A szentélyzáródás sarkain egy-egy háromnegyedoszlop található. A fejezeteket ált. kétsoros, változatos levéldísz borítja. A boltozatmegoldás a főhajóval azonos, de a sarkantyúpárral kísért, orrtag nélküli, körtetagos bordák 13. sz. jellegűek. A nyolcsüveges boltozat zárókövét szőlőinda díszíti. É felől a kir. oratórium nyílik a főszentélybe. A sokszögzáródás minden oldalán egységes sort alkotva, kettős lóhereíves kis oszlopok által tartott, a kk-ban alakos festésű ülőfülkék mélyednek a falba. -

Az eltávolított barokk főoltár helyébe Schulek kora gótikus elemekből tervezett főoltára került. A Mária mennybevitele kép (C. F. Sambach, 1758) a Szépműv. Múz-ban. A templombelső egész felületét gazdag, több színű mértani és növényi díszítményekből álló, középkorias megoldású festés borítja. Az É-i mellékszentély Lotz Károly által készített alakos kompozíciói Szt László életéből vett jeleneteket ábrázolnak. Az É-i mellékhajót kísérő K-i kpnában látható a Schulek által tervezett baldachinos síremlék, III. Béla és Châtillon Anna kettős szarkofágja, díszítését Mikula Ferenc és Hausen István készítette. A Ny felé következő kpna Szt Imre-oltárának szárnyain Zichy Mihály festményei láthatók, a falképek Székely Bertalan munkái. - A Béla-torony aljának DK-i pillérfőjét gazdag levélsorok ékesítik, köztük összefont nyakú sárkánnyal viaskodó torzállat is megjelenik. A boltozatos énekeskarzat alól kovácsolt ajtó vezet a lorettói kpnába, amelynek szép, 1700 k. kő Madonna-szobráról a hagyomány azt tartja, hogy 1515: II. Ulászló készíttette. A D-i torony K-i falán helyezték el az 1470-ből származó Mátyás-címer eredeti, de átfestett példányát (az eredeti helyére másolat került). A hosszház Krisztus és Mária életét megjelenítő alakos festményei és a D-i hajóablakok üvegfestményei Székely B. és Lotz K. alkotásai. -  Az altemplomszerű kriptában kiállították a templom eredeti töredékeinek néhány jelentős darabját. Egy vörösmárvány szarkofág a székesfehérvári baz. ásatásai során talált királysírok csontjait tartalmazza. Az É-i kriptalépcső fölvisz a Szt István-kpnához, melynek előteréből a kir. oratóriumba, onnan a máltai lovagok oratóriumán keresztül az É-i oldalkarzatra lehet jutni. 1954-től a fölsorolt helyiségek adnak helyet a tp. tulajdonában lévő és más egyh. gyűjt-ekből származó műtárgyak kiállításának. Figyelemre méltó közülük Felsőerdőfalva 1896: idekerült, 15. sz. szárnyasoltára, a ráckevei, alakos tűfestésű 15. sz. miseruha, egy ébenfa Madonna a 17. sz-ból, miseruhák a 18-19. sz-ból, köztük I. Ferenc 1792: és Ferenc József 1867: történt koronázásánál használt ornátusok, IV. Károly és Zita kirné koronázási széke, végül Fadrusz János híres feszületének fehér márványból faragott, életnagyságú Krisztus-feje. - A tp. harangjait 1723: 115 cm átm. Zechenter A., 1891: 176 cm átm. Walser Ferenc, 1936: 54 cm átm. Szlezák László öntötte. Org-ját (5/85 m/r) 1894: Dangl Antal építette, 1931: a →Rieger gyár (op. 2560), 1985: a Rieger-Kloss gyár átépítette (op. 3541). E.G.

Némethy Lajos: Nagyboldogasszonyról elnevezett budapestvári főtemplom történelme. Esztergom, 1876. - Garas 1955:161. - Entz Géza: A ~ és a Halászbástya. Bp., 1974. - TKMK 1979.